A konyhádban. Ott állnék mögéd, amíg poharat keresnél nekem. Kurvára nem inni akarok. Látni akarlak, és ezt súgnám a füledbe, miközben az otthoni kis ruhád felsé részét fogom finoman. Most akarlak látni. És közben lassan húznám le a válladon át, a hátadon, a derekadon, a fenekeden, a combodon, a földig... háttal állnál továbbra is. Gyengéd lennék, nem rohannék sehová. Pedig a farkamat akarom beléd tenni, és érezni, ahogy körülfogod, és a pinádtól akarok elélvezni. Annyiszor akarom csak a puncidat, a fenekedet a számba venni, de most csak beléd akarok menni. Szinte csak azt, hogy verjed amíg benned van, élvezd, hogy benned van, és kézzel szinte fejd magadba. És rám nézz, amikor már nem vagyok benned, és csak a szememmel játssz, ahogy folyik ki belőled, és szinte minden 2-3 cseppet külön törölsz ki az ujjaiddal, és bámulsz rám a kurva szemeiddel, ahogy az ujjaidról leszopod.
Ugyanilyen ocsmányul akarlak. Állsz előttem meztelenül a konyhapult előtt, és puhán érnek az ujjaim a nyakadhoz, épp csak annyira, hogy a füled közel maradjon a számhoz. Csak akkor tudod meg, hogy mit mondok, ha majd ezt igazán akarod. Addig csak képzeld. Lassan beszélek, és a fenekedet simogatom. Nem úgy, mint aki vigyázni akar rád, hanem mint aki azt akarja, hogy élvezz a tenyerébe. Ahogy megmarkolom, az egyik ujjam vége a segglyukadhoz ér, és amikor legközelebb markolom, újra, és aztán újra, csak amíg elhiszed, hogy nem eljátssza a véletlent. Aztán mögédtérdelek, és a combod közepéről kezdek utat nyalni beléd, és alaposan körbejárlak. Magamnak verem, szinte szerelem az, ahogy imádom ezt, ahogy tolod magadat elém. Ahogy az ujjaimra köpök és végigkenem magamon tudod, hogy a nyelvem rövidesen elhagy, és benned folytatom. Hátulról fogom meg a combodat, éppen csak nem csiklandoz, ahogy felemelem és a pultra fektetem a praclis kis szépséges lábszáradat, amiről szinte el sem tudom dönteni, hogy gyönyörködjek benne, vagy inkább megegyem. De inkább csak arra használom, hogy széttegyem a lábaidat vele, kicsit előrehajolsz, ahogy kényelmes, és érzed, ahogy hozzád nyomva verem már, és a farkamat felülről a puncid nyalogatja... és végre benned van. Nem lesz más testhelyzet, nem lesz hosszú, ezt az egyet akartam hosszú hónapokig, aztán csak hetekig, napokig, és az imént már csak percekig. És most megkaptam, a testeddel verhetem, neked pedig én vagyok a játékod, amit feldugsz magadba. Ahogy tiszteletlenül jár benned a farkam, a tarkóddal, és a kis fejeddel szeretettel játszom, minden két ujjam közt apró tincs, és szinte elfér a tenyeremben a kis fejed, ahogy nyugtatva nem simogat, csak pihen rajtad. Nyögök, élvezlek, szeretlek. Halkan kérdezem, a tehetetlenség felé sodródva, hogy hogy legyen vége. Hogy legyen vége?
