Zuhany

Nálam. Leggingsben akarlak látni, de csak leggingsben. Úgy szeretem a lábaidon, de azt a látványt vágyom, ahogy a medencecsontodról a kis hasadon át vándorol körbe a csípődön, a derekadon, és öleli át a bőrödet. Így csókolj. Álljon tőled. Nyomd hozzám magadat, érezd, hogy mennyit ér a meztelenséged. Gombold ki, rángasd le rólam, és AKARD szopni. Guggolj le, és nyald a faszomat, mintha azzal kéne arcot mosnod. Tedd tönkre a szép arcodat vele, mielőtt felállsz újra, és közel hajolsz, hogy máshol érhessen hozzád. A leggingsedbe markolva húzlak magamhoz, és rakom be előre, a kis dombocskáddal érzed, ahogy nedvesen hozzád ér. Most mondd, hogy mit akarsz! Most mondd el egy titkodat, amit mindig is el akartál mondani bárkinek, aki kíván, de csak úgy, ha kéri, kiszedi, kikívánja belőled. Most mondd, hogy mit akarsz, és ugyanúgy fogom szeretni, mint ahogy te kívánod. Csak járjon a szád, különben visszateszem bele, és csak azt tudod meg, hogy én mit akarok.

A konyhádban. Ott állnék mögéd, amíg poharat keresnél nekem. Kurvára nem inni akarok. Látni akarlak, és ezt súgnám a füledbe, miközben az otthoni kis ruhád felsé részét fogom finoman. Most akarlak látni. És közben lassan húznám le a válladon át, a hátadon, a derekadon, a fenekeden, a combodon, a földig... háttal állnál továbbra is. Gyengéd lennék, nem rohannék sehová. Pedig a farkamat akarom beléd tenni, és érezni, ahogy körülfogod, és a pinádtól akarok elélvezni. Annyiszor akarom csak a puncidat, a fenekedet a számba venni, de most csak beléd akarok menni. Szinte csak azt, hogy verjed amíg benned van, élvezd, hogy benned van, és kézzel szinte fejd magadba. És rám nézz, amikor már nem vagyok benned, és csak a szememmel játssz, ahogy folyik ki belőled, és szinte minden 2-3 cseppet külön törölsz ki az ujjaiddal, és bámulsz rám a kurva szemeiddel, ahogy az ujjaidról leszopod.

Ugyanilyen ocsmányul akarlak. Állsz előttem meztelenül a konyhapult előtt, és puhán érnek az ujjaim a nyakadhoz, épp csak annyira, hogy a füled közel maradjon a számhoz. Csak akkor tudod meg, hogy mit mondok, ha majd ezt igazán akarod. Addig csak képzeld. Lassan beszélek, és a fenekedet simogatom. Nem úgy, mint aki vigyázni akar rád, hanem mint aki azt akarja, hogy élvezz a tenyerébe. Ahogy megmarkolom, az egyik ujjam vége a segglyukadhoz ér, és amikor legközelebb markolom, újra, és aztán újra, csak amíg elhiszed, hogy nem eljátssza a véletlent. Aztán mögédtérdelek, és a combod közepéről kezdek utat nyalni beléd, és alaposan körbejárlak. Magamnak verem, szinte szerelem az, ahogy imádom ezt, ahogy tolod magadat elém. Ahogy az ujjaimra köpök és végigkenem magamon tudod, hogy a nyelvem rövidesen elhagy, és benned folytatom. Hátulról fogom meg a combodat, éppen csak nem csiklandoz, ahogy felemelem és a pultra fektetem a praclis kis szépséges lábszáradat, amiről szinte el sem tudom dönteni, hogy gyönyörködjek benne, vagy inkább megegyem. De inkább csak arra használom, hogy széttegyem a lábaidat vele, kicsit előrehajolsz, ahogy kényelmes, és érzed, ahogy hozzád nyomva verem már, és a farkamat felülről a puncid nyalogatja... és végre benned van. Nem lesz más testhelyzet, nem lesz hosszú, ezt az egyet akartam hosszú hónapokig, aztán csak hetekig, napokig, és az imént már csak percekig. És most megkaptam, a testeddel verhetem, neked pedig én vagyok a játékod, amit feldugsz magadba. Ahogy tiszteletlenül jár benned a farkam, a tarkóddal, és a kis fejeddel szeretettel játszom, minden két ujjam közt apró tincs, és szinte elfér a tenyeremben a kis fejed, ahogy nyugtatva nem simogat, csak pihen rajtad. Nyögök, élvezlek, szeretlek. Halkan kérdezem, a tehetetlenség felé sodródva, hogy hogy legyen vége. Hogy legyen vége?

Igen, pont így. Ülj az arcomra. Szemből, térdelj fölém, markolj a hajamba, és húzd magadba a számat. Ne csak azt kúrd, az egész arcomat szeresd, képzeld azt, mintha egy másik csaj punciját kéne így megkúrnod, hogy neki is jó legyen, és érezze. És derengjen, hogy amit most teszel velem, azt vissza fogod kapni. Előbb-utóbb te is szájba leszel kúrva, és azt akarom, hogy élvezzed, ahogy én most téged. Töröld belém a bánatodat, a fáradtságodat, támaszkodj a homlokomra, hogy ne mozogjon a fejem, és csak te mozogj. Élvezd, ahogy egyre több helyen fényes a szám körül, de már lassan a szemem is. Nevess, bókként nyeld le, hogy verem közben, mert izgat a látványod, és imádom, ahogy a szépségesből átszellemült élvezkedő kis tehetetlen kurva lesz, aki szétbassza az arcomat, mintha ott sem volnék. Én is úgy verem, mintha itt sem lennél. Persze tudom, hogy itt vagy. De egyszerűen mindenhez közöd van, amihez úgy gondoltam, hogy csak nekem van közöm. És úgy tolod a számba, ahogy neked jó. Szinte a homlokomon érzem a forró pinádat, ahogy a seggedet törlöd a számba. Szeretem, hogy szereted. Ahogy 20 évesen még felsszisszentél, ha belenyaltam, aztán annyi évig élvezted, hogy felnőtt nőként már megremegtél, ha végighúztam rajta az ujjamat. Megváltoztál. És most már kinyalatod, és kéred, ami finom. Szégyentelen vagy. De így szerettelek meg. Csak a szépséget szerettem benned, amíg nem voltál ilyen. Most már azt az önző gonoszt is szeretem, ami el akar élvezni, akivel félrevonulsz a zuhanyba, és magadba folyatod, aki kicsomagolhatja a bőröndjéből a kis gondolatokat az agyadba, amíg a víz csurog a puncidra. Az önző gonosz, ami miatt masztizol, akiben a hiányzó gondolat van, az idegen kéz, aminek a markolására vágysz a sötétben, aki elveszi tőled, amit nem mersz, viszont akarsz adni. A vágy, ami erőszakkal udvarolja ki belőled, ami lenni akarsz, de közben vigyáz rád. Gyönyörködve köp le, szeretettel suttogva kurváz, és simogatva végez ki.

A zuhany vízével együtt testüregeidet és titkaidat járó gondolat akarok lenni benned. Akivel megosztod, hogy hol finom, és ott omlasz össze a hajamba kapaszkodva, a szám elé térdelve. És megint rájössz, hogy ugyan én voltam a kurva, de te alázkodtál meg. És így egyformák vagyunk, mégis visszavágót akarsz. De nem most, most már kiléptél a fényre, leléptél a szakadékba, ülsz az arcomon, és megtaláltad azt a pontot, ahol a legjobban benned tudok lenni, és minden izmoddal ott tartod magad a számon. Minél tovább maradsz, annál kevesebb erőd marad. Ha ennél jobban folynál, én akkor is innálak, imádlak, ahogy ott dermedsz meg a számon, mozdulatlanul, mint a vadászkutya, ami talált valamit, vagy mint a gyerek, aki retteg a sötétben a takaró alatt. Tudom, hogy végeztél, és ezt vártam, millimiéteres mozdulatokra voltam attól, hogy elélvezzek, és most végre hagyhatom végigfolyni a kezemen. Hátranézhetsz, hogy ellenőrizd. Arra akartam elmenni, ahogy élvezni látlak. Mindig erre akarok, ez a mocskos feled legszebb oldala. Az pedig a szebbik feled tündérien romlott kis szándéka, hogy nekem adtad, és nézhettem.